A 4 legnagyobb tévhit a szakszervezetekről
1. A szakszervezetek a szocializmusból visszamaradt őskövületek
A szakszervezeti mozgalom valóban nem újkeletű. Az első hazai érdekvédelmi tömörülés 1862-ben jött létre, tehát a szocializmustól jóval távolibb gyökerekkel rendelkezik. Az ő harcuknak köszönhető a 40 órás munkahét, a társadalombiztosítás, a munkanélküli ellátás és még sok minden más, amit ma oly természetesnek veszünk. A társadalmi sztereotípiákkal ellentétben a szakszervezetek célja, működése és kommunikációs csatornái igazodnak a XXI. századi lehetőségekhez és politikai irányultságuk teljes mértékben leképezik a magyar társadalom egészét. Ebből adódóan a tagok között megjelennek a jobb-, és baloldali érzelmű munkavállalók egyaránt.
2. A szakszervezetek nem csinálnak semmit
A szakszervezet a tagok összessége, ami olyan erős, mint a tagok, akik alkotják. Vagyis akkor erős egy szakszervezet és akkor tud igazán nagy eredményeket elérni, ha sok tagja van.
A képlet egyszerű! Melyik szakszervezet erősebb? Az, amelyik 5000 munkavállalóból 500 tagot képvisel, vagy az, amelyik 5000 munkavállalóból 4000 tagot?
De mégis mit csinál egy szakszervezet? Képviseli a munkavállalót és kiáll érte minden olyan ügyben, mely a munkavégzéssel összefügg és ami jogilag a munkavállalót megilleti.
A teljesség igénye nélkül: tárgyal a bérről, hogy pl. 0% béremelés helyett legalább 10%-os legyen az, a kollektív szerződésről, illetve segít megoldani a csoportos és egyéni problémákat egyaránt.
Ha kell, fellép az embertelen beosztás ellen, intézkedik, hogy a munkavállaló elérje az utolsó buszjáratot, gondoskodik a megfelelő munkavédelmi ruházatról, vagy csak elintézi, hogy legyen végre fűtés több hét után az öltözőben.
Rengeteg egyéni problémát oldanak meg, ami nem feltétlenül kerül nyilvánosságra, éppen ezért a szakszervezeti munka nagyon sokszor láthatatlan, de semmiféleképpen sem felesleges és haszontalan.
3. A szakszervezetek mindig balhéznak
A legtöbb esetben mindent meg tudnak oldani a tárgyalóasztal mellett és természetesen ez az elsődleges cél. A demonstráció, vagy a sztrájk, már csak a legvégső lehetőség. Ezek abban az esetben fordulnak elő, ha a munkáltató végképp nem akarja meghallani a munkavállalókat.
4. Egyedül is el tudom érni, amit akarok!
Biztos? Tegyük fel, hogy egy multinál dolgozol. Ahogy azt a hírekben is olvashatod, egy multinacionális vállalatnak gyakran több tőkéje és nagyobb befolyásoló ereje van, mint egy kisebb országnak. Szerinted egyedül, vagy több ezer társaddal együtt tudjátok elérni a célt egy ekkora hatalom ellen?
Kiss Nikoletta – szervezetfejlesztési vezető
