Írásunk elkészültének idején egy dolgot mindenképp leszögezhetünk. Nagyon sok kérdőjel merül fel az emberekben, hogy egy ilyen volumenű járvány idején, a betegséggel való küzdelem mellett, hogyan is kezeljünk olyan mindennapi kérdéseket, mint a munkába járást vagy éppen a távol maradást a munkahelytől a már kialakult betegség vagy karantén miatt.

Pontos jogi definíciója a karanténnak nincs, jogszabályban ezzel a kifejezéssel nem találkozhatunk, a hétköznapok során azonban ez a szó hangzik el leggyakrabban. Különböző járványügyi intézkedéseket ismerünk, amelyek közös jellemzője, hogy valamilyen módon korlátozzák az egyén szabadságát és a betegjogokat, így például a mozgásszabadságot, azzal, hogy kötelező kórházi tartózkodást rendelnek el. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ezek a jogkorlátozások mindig csak törvényen alapulhatnak, csak a feltétlenül szükséges ideig és mértékig.

Járványügyi intézkedéseket az országos tiszti főorvos, helyi intézkedéseket a megyei, fővárosi kormányhivatalok és a járási, kerületi hivatalok is hozhatnak. Az egyéni rendelkezéseket pedig akár az orvos is elrendelheti.

Nyilván a legtöbb munkavállaló számára az a legfőbb kérdés, hogy „minek számít”, ha karanténba, jogi kifejezéssel élve közegészségügyi okból történt hatósági elkülönítés, illetőleg közegészségügyi okból történt foglalkozástól eltiltás vagy járványügyi zárlat alá helyezik. Jár-e valamilyen ellátás? Betegszabadság, táppénz? Ha egy munkavállaló ilyen helyzetbe kerül, akkor keresőképtelennek minősül, de nem betegszabadság jár, hanem már az első naptól táppénzt kap. Vagyis konkrétan a naptári napi átlagkereset 60%-át. (A maximális napi táppénz mértéke 2020-ban 10.733, - Ft; maximum táppénz a munkahelyi baleset, foglalkozási megbetegedés esetén jár.) Praktikusan az intézkedéseket elrendelő tiszti főorvos értesíti a keresőképtelen állományba vételre jogosult orvost (háziorvost), aki a biztosítottat nyilvántartásba veszi, és keresőképtelenségét igazolja. Ugyanakkor egyes vélemények szerint a társadalombiztosítási jogviszony alapján meg nem térülő kiesett munkajövedelmet (és esetleges egyéb költségeket is) az állam megtéríti.

Előtérbe kerül egy ilyen helyzetben a Munka Törvénykönyvének az a szabálya, miszerint a munkáltató alapvető kötelezettsége az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeinek biztosítása. Ha felmerül a fertőzöttség lehetősége, a munkáltatóknak megfelelő intézkedési tervvel kell rendelkezniük, kezdve a szükséges védőeszközök (fertőtlenítők, maszkok) biztosításától, a külföldi utak korlátozásáig vagy lemondásáig, a nagyobb összejövetelek, rendezvények elhalasztásáig vagy esetleg az otthoni munkavégzés elrendeléséig. Ha a munkaköri feladatok lehetővé teszik, elképzelhető, hogy a munkáltató elrendeli a home office munkavégzést, amely időszakra természetesen munkabér és nem táppénz jár. A home office munkavégzést el kell különítenünk a távmunka végzéstől, mely utóbbi esetében a munkaviszony eleve ilyen jellegű munkavégzésre jön létre, és a tevékenységet rendszeresen a munkáltató telephelyétől elkülönült helyen folytatják. Jelen esetben az otthoni munkavégzés egy különleges helyzet kialakulása révén történik, tehát ez egy rendkívüli és nem rendszeres otthoni tevékenység lesz. A munkáltató ilyen esetben véleményünk szerint nem követelheti vissza a munkába járással kapcsolatos költségtérítés arányos összegét, és semmilyen más indokra alapozva nem csökkentheti a munkabér összegét.

Lehetséges egy olyan helyzet kialakulása, mikor a munkáltatónál azért nem tudnak munkát végezni a munkavállalók, mert például a beszállító cég területén rendelnek el karantént, így a szükséges szállítmányok, alapanyagok nem jutnak el a munkavégzés helyére. Erre az esetre az állásidő szabályai vonatkoznak. Ugyanakkor alapbér azért nem illeti meg a munkavállalót, mert egy ilyen helyzet tipikusan elháríthatatlan külső oknak számít, melyre az Mt. szabályai szerint nem jár díjazás. Vagyis a munkavállaló ebben a helyzetben jár a legrosszabbul. A törvény lehetővé teszi azonban, hogy amennyiben a munkáltatói hozzájárulás alapján mentesül a munkavégzés alól, akkor a kiesett munkaidőre megállapodásuk alapján illeti meg díjazás a munkavállalót. Megjegyezzük, a VDSZ működési területén találkoztunk olyan példával is, amikor a cég vezetése az elháríthatatlan külső ok fennállta ellenére is biztosította a munkavállalókat az alapbér vagy annak egy résznek kifizetéséről.

Sőt előfordulhat, hogy akár hatósági intézkedés hiányában is a munkáltató elővigyázatosságból dönt úgy, hogy a munkahelyen beszünteti a munkavégzést. Ebben az esetben munkavállalók állásidőn lesznek, és alapbérre jogosultak, ugyanis ez esetben nem áll fenn az elháríthatatlan külső ok.

Sok országban, köztük a szomszédos országokban is a hatóságok elrendelték a bölcsődék, óvodák, iskolák bezárását. Ez munkajogi szempontból azért érdekes, mert azok a munkavállalók, akik nem tudják biztosítani gyermekeik felügyeletét, azok kénytelenek otthon maradni. Erre az esetre véleményünk szerint gyermekápolási díj jár a munkavállalónak, hiszen itt a gyermekeket érintő járványügyi intézkedés miatt nem tudnak munkahelyükön megjelenni a munkavállalók.

Lehet-e a járványügyi intézkedés idejére szabadságot kiírni? Akár a munkáltató, akár a munkavállaló kezdeményezi a szabadság kiadását, fő szabály szerint ezt 15 nappal korábban jelezni kell a másik fél felé. Azonban a törvény lehetővé teszi, hogy a felek megállapodásukban ettől az időtartamtól eltérjenek, tehát megegyezhetnek abban, hogy a karantén egyik napról a másikra történő elrendelése esetén, eltekintve a szabadság kiadásának 15 napos szabályától, akár másnaptól szabadságnak minősüljön a távolmaradás.

Lehet, hogy sok munkavállaló számára felmerülhet kérdésként az a szélsőséges eset, amikor a munkáltató olyan helyen kötelezi munkavégzésre a munkavállalót, ahol fennáll a fertőzésveszély, de járványügyi intézkedés nem történt. Lehet ez a hely maga a munkahely is, de természetesen lehet egy másik ország, ahová kiküldetés keretében kell elutazni a munkavállalónak. Nincsenek kiforrott álláspontok ezen problémakör kapcsán, de elképzelhető, hogy amennyiben a munkavállalóban később kimutatják a vírusfertőzést, és bizonyított az összefüggés a fertőzött területen való tartózkodással, akár foglalkozási eredetű megbetegedésnek is minősülhet, amely magasabb összegű táppénz ellátással jár.

Nagyon fontos, hogy a munkavégzés során a munkavállalók és a munkáltató a jóhiszeműség és tisztesség elve szerint együttműködjenek, és ne tanúsítsanak olyan magatartást, amely a másik fél jogait sérti.

Egymás tájékoztatása a munka törvénykönyve szerinti jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése szempontjából az általános magatartási követelmények közé tartozik, megsértésük jogkövetkezménnyel jár.

A kereskedelemben, a nyílt árusítású üzletekben dolgozó munkavállalók fokozott fertőzésveszélynek vannak kitéve. A munkáltatónak a járvány kockázatai ellen tett intézkedéseit valamennyi munkavállalónak be kell tartania, senki nem veszélyeztetheti a saját, vagy mások biztonságát, egészségét.

A higiéniás előírások fokozott betartása most követelmény, és a munkáltatótól is meg kell követelni a hozzá való eszközök biztosítását!

Esetleges megbetegedés észleléséről a másik fél felé kötelesség tájékoztatást adni, és a munkáltató intézkedését tudomásul venni.

Forrás: VDSZ Szakszervezet
Kiegészítette: Kovács Andrásné – KASZ Érdekképviseleti Titkár

Keresés

Hírlevél feliratkozás

Kérlek bizonyítsd be, hogy ember vagy!

Központi iroda

1068 Budapest, Városligeti fasor 46-48.
(+36 1) 3540-853 ● Fax: (+36 1) 312-4074
elnokseg@kasz.t-online.hu
www.kasz.hu
Kövess minket a Facebook-on is!
Hírlevél feliratkozás

Régi honlap